Diós foglalkozás a Szamóca kiskertész tanodában a Füvészkertben

Téma:

A diófa megismertetése, a termés kóstolása, betakarítási módszer megismertetése, termésből kézműves alkotás készítése   

Résztvevők: A Kőbányai Kiskakas óvoda 2 csoportja

Az óvodások még nem jártak a Füvészkertben, így nagyon érdekesnek találták az őszi színekben pompázó sok növényt, üvegházakat. Míg elértek a diófáig bemutattunk pár feltűnően szép vagy érdekes növényt. Ilyen volt a sárkányfenyő, (Wolemia nobilis) ami nagy sikert aratott az óvodások körében mikor megtudták, hogy ilyenek éltek a dinoszauruszok korában is.

A Füvészkertben egy nagyon nagy fekete diófa van, melyről a termések pont most hulltak le a földre. Az óvodások felszedegették a földről a diókat, kibontották a külső zöld burokból és kosarakba, vödrökbe gyűjtötték. Míg gyűjtögettek megismerkedtek a dióval kapcsolatos tudnivalókkal: milyen sokáig él egy diófa, milyen nagyra nő, hogy a fekete dió fogyasztásra alkalmatlan, de nagyon szép ékszerek készülnek belőle. 
 
Megtudták, hogy a dió gyógynövény is, nagyon sok jótékony hatása van, de ugyanakkor alatta nem fejlődik más növény. Megismerték, hogy a dió tápértéke milyen magas, hogy, aki nem eszik húst, az dióval tudja pótolni. „Saját bőrükön” megtapasztalták, hogy a dió mennyire fest. Ahogy kibontották a diókat a zöld burokból megfogta a kezüket, jó barna maradt, hiába mosták tisztára. így már könnyen elhitték, hogy a diófa levelét régen hajfestésre is használták.

Az óvodások kaptak pár bambuszkarót és azokkal megverték a diófa alsó ágait, hogy érzékeljék, hogy hogyan is zajlik a dióverés. A bambuszkarókat hamar visszagyűjtöttük, mert veszélyes szerszámnak bizonyultak a kis kertészek kezében. Nem a diófára leselkedett ez a veszély, mert ágait alig érték el, hanem saját testi épségükre.

A kosarakból és vödrökből az óvónéniknek adták a begyűjtött fekete diókat, hogy kézműves alkotások készüljenek belőlük, majd az óvodában.

A Szamóca kiskertész tanoda telephelyén a Füvészkertben a fűbe kiszórtunk sok sok diót (a közönséges Juglans regiat), mellyel az óvodások kosarai nagyon hamar újra megteltek. Az itt begyűjtött diókat megtörtük és meg is ették az óvodások. A diótörés közben diós mondókákat mondtak és diós énekeket énekeltek. A dió kóstolás után dió figurákat készítettek, hogy maradjon valami emlékük erről a foglalkozásról. Választhattak, hogy vitorlás kis hajót vagy bölcsőbe tett babát készítenek, de sokan mindkettőt elkészítették, sőt volt aki többet is.

A vitorláshoz a kettévágott dióba fogpiszkálót szúrtak és arra egy falevelet húztak. A baba bölcsője ugyancsak kettévágott dióból készült, amiből kivettük a dióbelet. A baba egy szem mandula volt, amire rajzoltak szemet, szájat, bepólyázták egy darab szalvétába és betették a dióhéjba.

Hogy az óvodában is tudjanak diós foglalkozást tartani kaptak egy diótündér készítő készletet. Mivel a tündérkéket ragasztani kell, ez csak beltéri óvodai kézműves foglalkozás keretében kivitelezhető. A készlet tartalmazza a diótündérek minden alkotó elemét: fejük dióból, hajuk szárított virágból, testük újrahasznosított tojástartóból készül, melyhez szárnyakat fehér szalagból kaptak. Reméljük, hogy a diótündérek segítségével sokáig fognak emlékezni a „dióverésre”, melyen a Szamóca kiskertész tanodában a Füvészkertben vettek részt.