Mese a lebegő növényekről

Költözés....az égig érő fára!

Az esőerdő mélyén, az óriásfák, lombkorona és cserjék alatt, négy kis barát éldegélt.

Tillandszia szép kecses leveleivel, finom törékeny kis növényke volt. Bársonyos levelein minden harmatcsepp, esőcsepp megtapadt, így volt bőven innivalója.

 Bromélia kisasszony büszke volt színes bóbitájára, mely zöld gallérjából emelkedett ki. Az esővíz a gallérjába csordogált, kehelyként őrizte a vizet, így ő sem szomjazott.

Orchidea kisasszony volt talán a legszebb, feltűnő pillangószerű formás, színes virágaival. Széles leveleit, légygyökereit átitatták az eső és a pára és segítettek abban, hogy ne szomjazzon soha.

Páfrány volt a legviccesebb, bozontos leveleivel. Az eső, a pára, a harmatcseppek átitatták zöld leveleit, és mindig friss és üde lvolt.

Egyetlen szomorúságuk volt, hogy a besűrűsödött erdő alján, már alig volt napfény, növekedni sem tudtak. Ahogyan felnéztek az ég felé, látták, hogy néha napsugarak jelennek meg a lengedező lombok között. Elhatározták, hogy a magasba költöznek, fel egy nagy fa ágaira építenek kuckót, hogy közelebb kerüljenek a napsugarakhoz. Egy égigérő fa ágait nézték ki maguknak lakhelyül. Melyik gyerek nem álmodik egy fán lévő kuckóról:)

Páfrány megrázta magát, finom por szerű spóráit a szél fel is vitte magasra. Egy puha, mohával bevont ágra rászállottak apró spórái, kicsíráztak és egy szép új Páfrány növekedett belőlük. Tillandszia, Bromélia és Orchidea kisasszonyok, színes virágaikat elhervasztották, magokat érleltek. Aztán az esőerdő madarait hívták segítségül, hogy felsegítsék őket a magasba, a fák ágaira. Szépen bekuckolták magukat Páfrány mellé, a puha mohába és a korhadó fakéregbe. Csodás kis lakra leltek is és napsugarak végre melegen tudták őket simogatni.Bőségesen volt már mit enni, inni. Ott laknak ma is, a  magasban, az esőerdő fáin.

 Ha megnéznéd őket, gyere el szombaton a Szamóca Kiskertész Klubba, a Füvészkertbe. Várunk szeretettel és jókedvvel, Tünde és Zsuzsa