Eredete
Közép-Ázsiából származik.
A Makói tájkörzetben több száz éve termesztik. A 19. században a zsellérek kis bérelt földterületeken gazdálkodtak és az intenzív termesztéshez a vöröshagymát választották.
Sajátos termesztési technológiával, egyedi szelekcióval jó minőségű tájfajtát alakítottak ki.
Érdekességek
Már az 1888-as brüsszeli világkiállításon (és azóta számtalanszor) díjazták.
A századfordulón a makói hagymásoknak hetilapjuk volt a "Hagymakertész".
Miért makói?
Kedvező természeti tényezők: forró, napsütéses nyár, tápanyagban gazdag talaj.
A népi nemesítés eredménye a makói vöröshagyma fajta. A száraz éghajlat miatt szükségmegoldásként vezették be a dughagymás eljárást. A makói termesztés titka a nagyobb méretű dughagymák hőkezelése (szárítása). Ennek következtében a hagyma nem hoz virágszárat, így nagyobb fejet nevel.
A hagymakertészek idegen helyekről is vásároltak dughagymát, így a fajták keveredtek, kereszteződtek a meglevőkkel. A termesztési technológia, és az éghajlat hatására a századfordulóra alakult ki a makói tájfajta vöröshagyma.
1957-ben született meg az államilag is elismert, köztermesztésben is terjeszthető makói hagyma.
Tulajdonságai
A makói vöröshagyma ízt a speciális kémiai vegyületek kedvező aránya: az allium szulfid, C-vitamin, peptid, pektin és cukortartalom adja. Megjelenése: enyhén megnyúlt gömb alakú, sötétvörös, kemény, tömör, csont fehér hússal.
Felhasználása:
Mindennapi táplálkozásunk része. Fűszerkeverékek, levesporok alapja.
A magyaros ételek nélkülözhetetlen kiegészítője.
A népi gyógyászatban szem betegségekre, torokfájásra, kelések és gyulladások gyógyítására használják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése